Franciaország és Hollandia

Franciaország és a történelmi háttér

16. században és a 17. század elején a parsztok feudális kötöttségben élnek, nem tudnak a városokba költözni, hogy ott olcsó munkaerő legyen a manufaktúráknak. Az abszolút monarchia feladata a feudális rendszer védelme. Ezt csak úgy tudja elérni, ha korlátozza a nemesi törekvéseket. Ez viszont megköveteli, hogy a polgárság erejére támaszkodjon. A központi hatalom így elősegíti a polgárosodást. A gyenge polgárság nem képes a feudalizmus megsöntésére. A természettudományok fejlődése korlátozott, de új eredményeket produkálnak. Az erkölcs és vallás területén korlátozottak.

RENE DESCARTES (1596-1650)

Gazdag nemesi családba születik, apja bíró, más rokona érsek. Nyolc éves korától a IV.Henrik által alapított La Fleche-i jezsuita líceumban tanult, amely egyike volt Európa legkiválóbb iskoláinak. Kitűnően megtanult latinul, s megismerhette a kor legújabb tudományos fölfedezéseit és nézeteit (pl. Galileinek a Föld forgásáról vallott elképzeléseit). Majd (1612 után) Poitiers-ba ment orvostudományt és jogot tanulni, s 1618-ban -atyai kívánságra- Hollandiába utazott, hogy a bredai katonai akadémián hadmérnöki képesítést szerezzen, majd bekapcsolódott a harmincéves háborúban. 1619-ben hosszú utazásra indult: járt Koppenhágában, Lengyelországon, Magyarországon, Ausztriában és Csehországban. 1629-ben az egyház és a világ elöl Németalföldre költözik. Galilei elitélésének hírére nem adja ki munkáit. Egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, nézeteit sokan követik, ezért megindulnak ellene a támadások. A protestáns teológusok is támadják, kitiltják az Utrechti és a Leydeni egyetemről. ‘649-ben Svédországba költözik Krisztina királynő meghívására.

Főbb művei: Értekezés a módszerről (teljes cím: Értekezés az ész helyes vezetésének és a tudományos igazság kutatásának módszeréről, 1637), Elmélkedések az első filozófiáról (1641), A filozófia alapelvei (1644), A lélek szenvedélyeiről (1649)

Harcol a skolasztika ellen, felmerül benne egy új módszer kidolgozásának gondolata. A vallási hit ellenében a ráció szerepét hangsúlyozza. Szerinte minden ember képessége, hogy az igazságot és a tévedést meg tudja különböztetni.

Az új módszer alapja a módszeres kétely, a szkepszis, azaz minden ismeret kritériumaként négy feltételt támasztott, amelyet a következő négy szabályban foglalt össze: 

  1. csak világos és határozott (clare et distincte) ismeretek fogadhatók el igaznak. Ez az ész természetes igazsága (lumen naturale), azaz az ésszerű intuíció alapján körvonalazható. 
  2. a tanulmányozás eredményessége érdekében a vizsgálódás során felmerülő minden problémát bontsuk a legalapvetőbb összetevőkre. (A cél: a tudás kiinduló elemeinek felmutatása) 

3. A racionális megismerés során a legegyszerűbb, elemi dolgok felől kell haladni az összetettebbek felé. 

  1. Mindenütt teljes felsorolásra és általános áttekintésre kell törekedni. (Ez egyfajta teljes indukció, mely teljessé teszi a dedukciót, azaz a racionalista filozófia logikai módszere.) 

Kételkedésének célja nem az ítéletek felfüggesztése (vö: antik szkeptikusok epokhé fogalma), nem az agnosztikus magatartás, hanem a kétségbevonhatatlan támpont -“arkhimédészi pont”- megtalálása. A kételkedés szinte minden eddigi állításra kiterjed, kivéve a kételkedés tényét, s mivel aki kételkedik, az gondolkodik, s aki gondolkodik, az létezik is: Cogito ergo sum, azaz: Gondolkodom, tehát vagyok. Így Szent Ágostonhoz hasonlóan(si fallor, sum. azaz: Csalatkozom, tehát vagyok.) a csalóka érzékletek (empiria) helyett a szubjektum öntudatát, a gondolkodó Ént helyezi filozófiájának fundamentumává, s ezeket a racionalista filozófia alaptényezőjévé a ratiot, a gondolkodást teszi meg. Ezt követően Descartes olyan eszméket tételez fel, amelyek nem származhatnak a tapasztalatból és a képzeletből, hanem ezek “velünk született eszmék” -idea innatae-, ilyen a lét, az Isten, a szubsztancia fogalma.

Istenfogalom:

Nem bizonyítás, hanem isten létezése melletti érvelés. Ez az úgynevezett ontológiai istenérv. Ez már jelen van Ágostonnál és Anselmusnál is, de Ő részletesen kifejti.

Az ember nem tökéletes, mivel kételkedő, tudása nem biztos. Az érzékeink és elménk is becsaphat bennünket. Ha az ember nem tökéletes, akkor honnan szármathat egy nálánál tökéletesebb lény gondolata. A semmiből nem meríthettük, mert a semmiből nem lesz semmi, belőlünk sem származhat, mert a kevésbé tökéletesből nem származhat egy tökéletesebb. Nem marad más, mint hogy isten fogalmát olyan valami helyezte belém, amely valóban tökéletesebb mint én, amelyben minden tökletesség megvan vagyis Isten.

Ismereteink:

  • tapasztalat során nyerünk
  • mi magunk alkotunk
  • velünk születtek

Világos és igaz ismereteink Istentől származnak, hamis ismereteink azért vannak mert van szabad akarat.

Hollandia és a történelmi háttér

A polgári fejlődés élén halad. Társadalmiberendezkedése a legfejlettebb a világon. A világ csodálja a kis ország gazdagságát, kereskedelmét és manufaktúráját. A fejlődés egyik oka a Spanyol elnyomás leigázása. Két párt: az Orániai, amely a papságot és a nemességet egyesíti. A másik párt a kereskedők és polgárok pártja. A tőke révén kettőség alakul ki: az elnyomás és profit termelés magas foka, másrészt a kultúra magas fejlettsége figyelhető meg (Rembrandt, Huygens, távcső, mikroszkóp). Társadalmi mintakép itt alakul ki, ez a haladó polgári filozófia.

BARUCH (BENEDICTUS) SPINOZA (1632-1677)

Amszterdamban született, Portugáliából kivándorolt zsidó családban. Anyanyelve portugál volt. A protestáns eszme megismerése után eltávolodik a zsidó közösségtől, akik kimondják rá az ún. „nagy átkot”, amely megtiltott mindenfajta érintkezést közte és a zsidóság többi tagja között. Ezt követően egy jezsuita, Franciscus van den Enden iskolájában latint, klasszikus irodalmat, államelméletet és kartéziánus filozófiát tanult. 1661-ban Rijnsburgba költözött, ahol tanítványainak megírja első értekezését Rövid tanulmány Istenről, az emberről és az ő boldogságáról címen. Ezt a művét fogalmazza át ugyanebben az évben a Tanulmány az értelem megjavításáról című művében. Majd 1665-ben megírja főművét az Etikát. Államelméletről is hagyott hátra írásos művet: a Teológiai-politikai tanulmányt (Wittgenstein híres műve ennek a tanulmánynak a címe után lett elnevezve). E tanulmányt 1670-ben névtelenül jelenteti meg, de hamar fény derül kilétére és ettől a pillanattól a vitairatok üldözésének a tárgyává válik. Műveit félreértelmezve kikiáltják ateistának, ami igen nagy hatással van későbbi munkásságára, ugyanis senki nem hajlandó megjelentetni műveit. Élete vége fele még megírja a Politikai tanulmányt, de nem fejezi be, csak töredékeket ismerünk belőle. Spinozát nemcsak a filozófia és az államelmélet problémái foglalkoztatták, hanem a matematika és a fizika kérdései is. Írt a valószínűségszámításról és a szivárványról is. 1677. február 21-én halt meg tüdőbetegségben. Fő műve, az Etika megírásakor Euklidesz axiomatikus tárgyalásmódját használja: minden fejezet definíciókból tételekből és ezek bizonyításaiból áll. Egyrészt azt szeretné ezzel a módszerrel szemléltetni, hogy az egyszerű tételekből levezethetők a bonyolultabb, összetett elméletek, másrészt a korban szokás volt a szubjektivitástól olymódon mentesíteni a politikai témájú írásokat, hogy azokat a matematika tudományához hasonló objektív szigorúsággal fejtik ki.

Az Etika öt fejezetből áll:

1. Istenről,

2. A szellem eredetéről és természetéről,

3. A szenvedélyekről,

4. Az emberi szabadságról,

5. Az emberi szabadság és az ész hatalmáról.

Fontos, hogy Istennel kezdjük mielőtt az emberhez érnénk, mert ha az Istenről alkotott emberkép hamis akkor az emberről alkotott kép sem lehet helyes. Istent Spinoza úgy határozza meg, mint „az, aminek a fogalma nem szorul másik dolog fogalmára, hogy abból alkossuk meg”. Isten abszolút végtelen létező, semmi nem korlátozhatja őt és rajta kívül nem létezhet semmi. Ezek szerint minden, ami a természetben van Isten attribútuuma: „Minden, ami van Istenben van.” Spinoza szerint ez nem panteizmus, hisz Isten nem azonos a természettel, hanem ő általa lett teremtve és létében megőrizve. (Panteizmus: a mindenség (pán) nem különbözik Istentől (Theosz) ). Az ember, mint véges létező, testből és elméből áll. Ez az emberi szubsztancia két attribútuma amely azonossá válik az emberben. Ez a magyarázat arra, hogy ha a testünkkel történik valami, rögtön érzékeljük is. Spinoza, a megismerés három formáját különbözteti meg: Az érzéki megismerés, a tapasztalat. A mindennapi élethez nélkülözhetetlen megismerési mód. A racionális megismerési mód. E megismerési mód a tudományokra jellemző megismerési módja. Általános tételekből vezetjük le az újabb ismérveket, közös fogalmakból következtetve operál. Az intuitív megismerési mód. Az abszolútomra vonatkoztatva ismer meg. A Teológiai-politikai tanulmány című művében írja, hogy a gondolatszabadság csak az állam kárára számolható fel. Bármennyire is lemond az ember a hozzá tartozó természeti jogáról, ez nem jelenti bizonyos alapvető dogok lemondását is. A lehetséges legjobb államforma, a demokrácia, mert ez közelíti meg leginkább a természeti állapotban élvezett szabadságot. A Politikai tanulmány szerint az emberek túlnyomó többsége a szenvedélyek rabja és nem az ész útmutatása szerint élnek. Így nem a demokrácia a helyes államforma hanem a hatalom olyanmértékű elosztása amely leginkább szolgálja a békét, az egyensúlyt. Erre a végkövetkeztetésre, valószínűleg a franciák és az angolok elleni Holland háború miatt jut.