Az újkor filozófiai irányzatai és módszerei

Empirzmus:

Az Empirizmus szerint az ismeret egyedüli forrása a tapasztalat. Miden eszme annak az elvonatkoztatásából származik, ami a tapasztalat által adott, korábban érzékeinben megjelent. Miden amit megismerünk, az érzetadatoktól függ. Az érzékelés minden megismrés alapja szemben az ésszel. A tapasztalat egyarán vonatkozik a külvilágra és az elme működésére. Az ismeret igaz volta a tapasztaltban gyökerezik.

Racionalizmus:

A racionalimus ismeretelméleti felfogás,amely szerint az általánosság és a szükségszerűség nem vezethetők le a tapasztalatból és annak átalnosításából, hanem csak az észből, mgpedig vagy az ész vele született fogalmaiból, vagy csupán az sz képességeként, előfeltevéseiként létező fogalmakból. A tapasztalat bizonyos fokig sztönző hatásal van megjelenésükre, de a feltétlen általánsság és a feltétlen szükségszerűség jellegét a racionalisták szerint a tapasztalat létező és attól független ésszerű belátástól, iletve az ész a priori formáitól nyerik.

Szenzualizmus:

Olyan Ismeretelméleti rendszer, amely szerint minden megismerés alapja az érzéki, (szenzuális) benyomás, minthogy minden ismeret érzékeléssel kezdődik és szemlélet által válik megfoghatóvá. Így mindaz, amit megismerünk, nem egyéb, mint érzeteink összessége, és így az érzékelés határa egyúttal a megismerés határát is jelenti.

Egzisztencializmus vagy a létezés filozófiája: 

XX. század szülöttje sokak szerint korunk alapvető filozófiája, hiszen a XX. század legfőbb emberi problémáira kereste, keresi a választ: a kiüresedő hagyományos értékek közepette kapaszkodóját vesztett, a nagyvárosok elidegenedett környzetében, az elgépiesedett munka világában létező magányos és szorongó eber gondjaira.

Indukció:

Egyedi esetekből az általánosra következtetünk.

Dedukció:

Általánosról következtetünk az egyesre.